14 éves koromig eléggé hadilábon álltam a zenével - aztán egy mindenféle vegyes felvágott számítógépes zenék közt rátaláltam egy rohadt jó zenekarra. Odáig voltam meg vissza, hogy mennyire nem arra hajtanak a zenéjükkel, hogy népszerűek legyenek, a teljes üres szerelmes dalokhoz képest volt mondanivaló, dráma, konfliktus a számaikban... 1 év leforgása alatt teljes rocker lettem. Utólag visszanézve nem minden előzmény nélkül: mindig a fiús dolgok érdekeltek, a stratégiai, lövöldözős, akciójátékok a számítógépen, a sci-fik és fantasyk könyvben, filmben. Bírtam a cinikus vagy abszurd humort és a gyors észjárást.
És mindig kivert a víz a "nagyon kedves daloktól"; gondolok itt a Kaláka-taizei dalok vonalra, amit teljes mértékig hamisnak éreztem (utólag visszagondolva a Kaláka pont, hogy hiteles - de továbbra sem hallgatom). A "taizei dalok" a katolikus egyház spirituális mozgalmának terméke: ezek kedves, ám iszonyú gicces tábortűzi számok.
Emlékszem, hogy még mielőtt rocker voltam, képtelen voltam ezeket a dalok együtt énekelni őszintén másokkal a hittanórák után, vagy a hittantáborban: "Jézus életem, erőm, békém", "Mária, Mária, szép királylány"... Annyira nem az én világom volt. Amivel nem lett volna baj, ha nem gondolta volna a környezetem, hogy ez az Egyetlen, Igazi Dolog, amiből csúnya dolog kimaradni: "Te miért nem énekelsz?" - meg is kaptam beszólások formájában, hogy csatlakoznom kéne. Igazából ők teljesen úgy gondolták, hogy ez mindenkinek alkalmas és egyfajta "rosszaság" ebből kivonni magadat. Hogy lehet ezt nem szeretni? Mi a baj veled ember? Ennél csodálatosabb érzelmek nem léteznek a Földön!
A gaz ateisták I.: a sátánista rockerek
Ezt az egészet tetéztem azzal, hogy elkezdtem rock- és metalzenét hallgatni. A plébánosunk nem rejtette véka alá véleményét a műfajról: "Csak felállnak a színpadra és ütik verik a hangszereket, meg káromkodnak." Én meg védtem a szeretett műfajt, persze, hogy "Azért eléggé jónak kell lenni a hangszeren ehhez", arra az volt a válasz, hogy "Nézd meg XY-t! Egy D-durt sem talál meg a gitárján!" - [XY ismerősöm akkoriban tényleg nem volt képben a legalapvetőbb zeneelméletben az igazat megvallva (nem is egy dollármilliókat kereső zenekar gitárosa volt)].
Ezzel együtt folyamatosan kaptam az idézeteket a "Sátánizmus és rockzene" című könyvből, amit egyszer kölcsönkértem, mert a környezetem egy jó része ismételgette a "gondolatait".
Az egy igazi kabaré volt, amit egy olasz szerzetes (Monsignor Corrado Balducci - démonszakértő - ?) hordott össze: a Beatlest az erkölcsi romlás sötét csillagának tartja. Fantasztikus állítások sorakoznak, mint pl. hogy a visszafelé játszott sátánimádó szövegek tudatalatti hatást gyakorolnak a zenét naivan szerető fiatalokban - talán még akkor is, ha más nyelven van!!! Az AC/DC is megkapta a magáét:
"Az AC/DC (Anti-Christ, Dead Christ) együttes (...) 1978. október 24-én piacra dobja If You Want Blood, You've Got It című albumát, mely előrevetíti Bob Scott énekes tragikus halálát. Az albumon ugyanis egy gitárral átdöfött, vérbe fagyva haldokló fiú látható. 1980. február 18-a estéjén Bob Scott a következő szavakat üvölti a közönségnek: "Gyere sátán, vidd a lelkem, a pokol az ígéret földje" Még aznap este meghalt, harminchárom évesen, a gitárjára nyársalva, szervezetében egy overdose [túlzott agyag]"
Persze, ez nem volt meg fejből, hogy tudjam prezentálni egy ismerősöm facebookjáról loptam. Alatta egy komment összeszedi a pontatlanságokat:
1: nem akkor adták ki
2: nem az album címe ez, hanem egy későbbi számé, az album címe: If You Want Blood
3: Bon Scott, nem Bob - bár ki tudja, lehet, hogy így csúfolták a Vatikánban
4: nem gitárra nyársalva halt meg, hanem alkoholmérgezésben
Amikor olvastam ezeket anno, végtelenül hamisnak éreztem az egész könyvet: mintha valaki kiolvasta volna a Katolikus Blikket és az összes fantasztikus feltételezést készpénznek vette volna. Amilyen nagyobb zenekarba nem tudott belekötni, ott csak sejtetett, pl. "És akkor ott volt a Metallica esete is". Amikor ezeket emlegettem a plébánosunknak ő nem is foglalkozott vele (utólag: ha már egyszer valamit elraktál a világnézetedben, hogy az "úgy van", akkor egy kis pöcs miatt nem fogod újragondolni).
Nos, ebből hamar megérezhettem, hogy mennyire toleráns ez a közeg, vagy mennyire kíván utánajárni a dolgoknak: nagyjából semennyire. Az emlegetett katolikus elitgimnáziumban sem nézték jó szemmel, hogy a Sátán zenéjét hallgatjuk: pedig akkoriban tényleg taszítottak a nyíltan sátánista szövegek és zenekarok - hogy nem mindenki sátánista azt pedig meg sem akarták hallgatni.
Ilyenek terjengenek közkézen még ma is:
"A sátánizmus egyik fő terjesztője a rockzene, amely divat révén a tinédzserek jelentős részét eléri. A heavy metal zenét játszó rockzenekarok sokszor okkult jeleket, szimbólumokat használnak öltözetükön, lemezborítóikon, és gyakran dalszövegeikben is a Sátánt dicsőítik. Sok fiatal csak külsőségeknek tekinti ezeket, de a gyengébb személyiségű, befolyásolható kamaszok könnyen kerülhetnek általa a sátánista okkultizmus hatása alá. (igézet alá amely elveszi tőlük azt a képességet hogy meghallják Isten hangját)"
Itt látható, hogy hogyan keverik a tényeket a meredek állítások közé, hogy kézzel fogható félelem legyen belőle. És akkor ott vagyunk, hogy ha egy metal zenekar kígyót rak a borítóra, az csak azért lehet, mert a kígyó a Sátán szimbóluma a Bibliában!!!
Ezzel párhuzamosan kaptam egy képet az ateistákról, vallásukat elhagyottakról: vagy eltévelyedett emberek vagy olyanok, akik tudják és ismerik Isten hívó szavát, ám lenézik és megvetik a szerény életet, mert önmagukat és másokat akarják rombolni cigarettával, drogokkal és alkohollal, valamint mások érzelmeivel játszadozni a szex révén.
Nos, némelyiket kamaszként igaznak is tartottam ebből, ahogy a rockközegbe kerültem: a koncerttermek füstben álltak, a földön szétdobált söröspoharak, rókázásig vedelő hülyegyerekek... Azonban nem láttam azt, hogy ez a közeg olyan vérszomjas lenne, mint beállítják. Sok rettenetesen okos és rettenetesen buta embert is megismertem. Ugyanakkor bekerültem egy pártoló, emberi közegbe is, ami végképp nem hasonlított erre a vad, vérengző ateista képre. Végképp nem találtam okkultista mágiát - vagyis az a töredék pár szerencsétlen, akik állították magukról, mindennek tűntek, csak okosnak nem - és tegyük hozzá, hogy milyen vad és sötét, erőteljes mágia az, aminek gyakorlásaképpen ugyanolyan szerencsétlen vagy mint a többi?
