Amikor régen hallottam arról, hogy tudományos alapossággal vizsgálják az ima csodálatos erejét betegségeknél először felháborodtam; hogy mernek az emberek ilyen szent témához nyúlni? Persze aztán rájöttem, hogy valójában a nagy felháborodásom mögött az volt, hogy féltem tőle, hogy lehet vizsgálni, mert hiszen tudtam előre az eredményt: semekkora ez az erő.
https://en.wikipedia.org/wiki/Efficacy_of_prayer
És akkor kontrasztnak itt van egy másik oldal:
Idézem: "Also, we should make sure we have no unconfessed sin in our hearts when we pray, as this would certainly be an impediment to effective prayer."
Van egy kifejezés a jól hangzó mondatokra, amelyek mögött nincs semmi szigorú vizsgálat: bullshit. Vajon a sorok írója vett két nagylétszámú csoportot (egyikben azok, akiknek bevallatlan bűn volt a szívében, a másikban pedig azok, akiknek nem) és ellenőrizhető témákban mondott imák hatását vizsgálta?
Persze, hogy nem.
A tények makacs dolgok; és ha már egy fontos állítást meg tudtunk vizsgálni a vallással szemben, nézzünk meg egy másikat!
Vallásosság és erkölcsök
A jobboldalon egy részének kedvelt szempontja Oroszország mellett (azaz magyarázkodás amiatt, hogy hirtelen hogyan lettek anti-kommunistából egy ex-KGB-s szekértolói) az, hogy ellenálltak a kártékony liberalizmusnak és így sokkal többen vallásosak, nincs ez a szörnyű erkölcsi fertő, mint Nyugaton.
És akkor én itt megkérdezem: hogy lehet, hogy ezek a nagyszerű, vallásban pácolt erkölcsű államok olyan korruptak és erőszakosak, mint Oroszország, Irak, Szíria, Afganisztán és gyakorlatilag egész Latin-Amerika? Ezzel szemben a vérateista államokban Svédországban, Dániában, Norvégiában, Svájcban milyen szép rend van?
Végülis egy ország bűnügyi statisztikáit fel lehet fogni egy nagy mintán végzett tudományos kísérletként is.
Nos, hogy lehet, hogy ahol ennyien követik Isten szavát semmivel sem erkölcsösebb az élet, mint ahol nem is hallottak róla?
