A jó nagy vallások szerint Isten elég aljas játékot játszik. Persze, ezt nem így mondják, hanem, hogy aki hallgat a Szeretet Istenére és követi Őt, az megüdvözül. A kérdés nem az, hogy ha követed, akkor megüdvözülsz-e. Hanem az, ha nem.

Jó sok időre volt szükségem az egyházi évek után, hogy ebbe belegondoljak, és utólag döbbenetes is, hogy egy ilyen pofonegyszerű dolgon miért nem akadtam fent jobban. (Talán nem akartam a konfliktust a környezetemmel?)

Miért bujkál Isten, ha a halál utáni lét múlik rajta (Pokol vagy Menny)?

Méghozzá a vallások szerint megváltoztathatatlanul (vagy ott van a tisztítótűz koncepciója, ami lágyít ezen, hogy nem mindenki jut automatikusan a Pokolra, mert vannak, akikből "kiég" a rossz - bár nem egy tudatos választás a tisztítótűz privilégiuma, szóval a lényegen nem változtat).

Vegyük át a tényeket: több százezer év homo sapiensség mellett, több milliárd ember nem tudott az Egy Igazi Élő Istenről. Ezért ők a Pokolra jutottak. Aztán kiválaszt egy kis létszámú törzset a Közel-Keleten, hogy azon belül pár izolált fickónak megsúgja, hogy létezik és hogy hogyan létezik.

Eközben természetesen élnek még sokan mások az amerikai, ausztráliai, ázsiai és afrikai kontinenseken. Persze az átlagember nem gondol bele abba, hogy velük mi lesz, mert nem lát tovább a saját kultúrkörénél.

Viszont ez egy annyira alap kérdés, hogy hittanórán is felmerül rendszeresen, hogy "Mégis mi van azokkal, akik a Biblia előtt éltek vagy nem is tudhattak róla?". Nos, erre volt aki azt mondta, hogy "Aki Istennek tetsző életet élt, természetesen a Mennybe jutott". Valaki meg azt, hogy "Természetesen Pokolra jutottak, hiszen nem az Igaz Élő Istent imádták, hanem bálványokat és más hamis isteneket.".

Mivel az Újszövetségben nincs rendezve a kérdés, ezért mindenki ex-has mondhat valamit. Ha jól emlékszem az utóbbi a motivációja mindenféle térítésnek: "Mindegy, ha erőszakos is, de minél hamarabb térítsük meg a szerencsétleneket, Pokolra ne jussanak!"

Be kell látni, hogy a kép elég zavaros, mert Isten...

• vagy bújócskázik az emberiséggel és akkor nem értjük, hogy miért kell őt imádni, és hogyan kövessék a törvényeit, ha csak egy szűk réteg tud ebben hinni?
• vagy nem érdekli, mi lesz az emberek sorsa (de akkor miért ítél meg mindenki egyenként? Vagy akkor nincs ítélet?)
• vagy egy óriási lassú monolit, aki 5000 évente egyszer ledob valami kis koncot: vagy talál, vagy nem, mit érdekli, nem az ő dolga.

Az első a legfélelmetesebb ezek közül: Isten, a mindenható lény, bizalomjátékot játszik az emberrel: "Hiszel-e bennem úgy, hogy soha, egyetlen direkt élményed nincs velem kapcsolatban és mindent tévedhető más emberektől tudsz? Hiszel-e bennem, ha nem úgy volt a Teremtés, ahogy írtam, tehát a Szent Könyvem is csak egy allegória? Hiszel-e bennem, ha 2000 éve hallgatok magamról és nincs új prófétám sem?"

Ugyanis ha nem volna ellentmondásos és megmagyarázna mindent, akkor mindenki, aki elolvassa hinne. Nem lenne szükség vallásokra és végetérne egy több ezer éves mizéria.

A kedvencem egyébként az allegória magyarázat a Bibliáról. Hogy a Teremtés könyve csak egy allegória, hiszen tudjuk, hogy a Föld sokkal öregebb és stb. stb. Tegyük fel, hogy adok egy autót neked és azt mondom, 6 nap alatt csináltam. Első nap megterveztem, másodiknak elkészült az alváz, stb., aztán szépen egyedül megcsináltam minden részét. Aztán kiderül, hogy mégsem 6 nap alatt csináltam és főleg nem egyedül, hanem mondjuk 1 évig 5 emberrel előgyártott anyagokból.
Ha azt mondod, hogy hazudtam, én azt mondom, hogy "Jajj, dehát ez csak egy allegória volt! Arról, hogy én csináltam és milyen fázisai voltak!". Remek érvelés, nemde?

Az az érv meg elég furán hangzik, hogy egy mindenható lény ennyit tudna csak. Gondoljunk csak bele! Abban, hogy 1 + 1 = 2 jóval többen hisznek, mint Jézusban vagy Isten bármely prófétájában. Talán mert egyértelműbb és meggyőzőbb már nem is lehetne? És azért a matekon bár múlnak életek, de nem az öröklét teljessége!